Elhatároztam, hogy ezen a héten tűzzel-vassal tartani fogom a napirendet. A gyerekek nem rajongtak túlságosan az ötletért, én meg nem rajongtam túlságosan a gyerekekért, úgyhogy egy-egy. Ha harc, hát legyen harc.
Egy dolgot azért széljegyzetben a becsületükre tudok írni: Ikres anyukáktól tudom, hogy az ikergyerekek feltűnően kíméletesek a csíkszemű, leböfizett, kócos kiszolgálószemélyzetükkel. Kínosan ügyelnek arra, hogy egyszerre csak egyikük hisztizzen. E mögött az a megfontolás állhat, hogy a személyzet ne érezze magát annyira tehetetlennek, és ne dobja be idő előtt a törölközőt, amikor még használni akarják.
Na így összezárva az én gyerekeim is felvették ezt az ikerviselkedésmintát, és egyetlen egyszer sem hisztiztek egyszerre. Mindig van egy olyan gyerek, akivel értelmes társalgást lehet folytatni, vagy található egy olyan eszköz, amivel rá lehet bírni arra a cselekedetre amit éppen elvárandónak tartok.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a reggelünk nehezen indult. De a napirend az napirend, tehát második pontként levegőzni indultunk. A rengeteg esőtől tele van a levegő párával, alig jön levegő ha veszed. Kopoltyú nélkül nem nagyon kellemes a kinti lét. Azért mindent bevetettem, hogy kellemessé tegyem. Még bújócskázni is hajlandó voltam. Ugyan csak 1 kört játszottunk, de azzal is sikerült feltűnést keltenünk. Egy pasi földbegyökerezett lábbal állt meg mellettem a járdán és szinte látszott ahogy forognak a kerekek az agyában hogy végre rájöjjön miért hasal olyan boldog izgalommal egy idegen asszony miniszoknyában, kistáskával a vállán a fűben. Asszem nem ismerik ezt a játékot.
Anna eközben szenvedte el a nap első érdekes balesetét. Ahogy hasalt egy csatornafedélen a bokorban, azt érezte, hogy valami nagyon szúrja a karját. Lesepregettem, megnéztem a csatornafedelet, semmit nem láttam, úgyhogy játszani akartunk tovább, de sírni kezdett, hogy egyre jobban fáj. Megnéztem közelebbről és tele volt pici piros pöttyökkel. Olyasmi volt, mint amikor üveggyapotba nyúlsz. Egyre rosszabb lett, így a második napirendi pontot felülírva visszajöttünk a szobába. Ledörzsöltem körömkefével, bekentük, és egy kicsit jobb lett, de teljesen érthetetlen számomra mi lehetett egy csatornafedélen, ami ilyen sérülést okoz.
A következő küldetésem az volt, hogy veszek egy Herbalife-os multivitamint. Tudni kell rólam, hogy úgy vagyok a Herbalife multival mint Keresztklári a Richtofit sportkrémmel. Egyet köhint a gyerek, még a száját sincs ideje becsukni, már benne van a 2 multi. Szemgyulladás? 2 multi. Láz? 2 multi. Lábfájás? 2 multi. Körömgomba? 2 multi. Száraz töredezett hajvég? 2 multi. Ezért hát érthető, hogy ha nincs itthon multi az felér egy halálos ítélettel. Az életem árán is szereztem volna.
Van a szomszéd utcában egy Herbalife tanácsadó iroda, mondom nem lehet ez olyan nehéz, megoldom. A probléma ott kezdődött, hogy nem volt már meg a vitamin doboza. Ezért megpróbáltam elmutogatni a "multivitamin" szót. (Ha legközelebb ilyet játszotok, és szeretnétek jól megszívatni az ellenfelet, azért ezt adjátok fel... ) Túl finom az a megfogalmazás, hogy nem sikerült valami jól.
A kishölgy nagyon koncentrált, de mikor a pultra kipakolt 5. doboztól sem derült fel az arcom, akkor már erősen gyöngyözött a homloka. Ekkor időt kértem, és visszaszaladtam a szobába felszerelkezni. Kikerestem a Multivitamin képét az interneten, hónom alá csaptam a laptopot, egy szemet magamhoz vettem a kérdéses vitaminból, és útnak indultam.
A hölgy indokolatlan örömmel várt vissza. Vagy szórakoztatta az activity, vagy régóta nem adott el semmit. A képről egyből felismerte, hogy ezt a terméket rakta ki először az asztalra, csak itt Kínában más az összetétele, más a kinézete, más az ára, és más a neve. Ezt nem ő mondta, hanem begépelte a fordítóprogramjába kínaiul, és magam olvashattam el. Az ár, amit mondott majdnem duplája volt annak, amit otthon fizetni szoktam egy ilyenért, még ezen is elvitatkozgattam egy kicsit a fordítóprogrammal, de csak a kínai alkudozási rend kedvéért. Sejtettem, hogy egy rögzítette Herbalife árral nem tudok mit kezdeni. Úgyhogy kifizettem, hónom alá csaptam a laptopomat és győzelmesen hazamentem. Ez a küldetés végre sikeres volt.
Meg is változott tőle az élethez való hozzáállásom. Óriási lendülettel kezdtem neki a főzésnek, hogy majd én most már a Metrós bevásárlás kincseiből olyan ebédet rittyentek össze, hogy a szanaszét hisztiző gyerekeim összeszaladnak és leborulnak a lábaim előtt. Sikerült is összehoznom a nap második érdekes balesetét. Miközben késsel faragtam a visszafagyasztott borsóból egy levesrevalót, a még tömbbé fagyott részével sikerült lereszelnem a kisujjamból egy darabot. Ezt a háztartási balesetet magyarázd meg a biztosítónak: "Fagyasztott borsóval elkövetett részleges öncsonkolás".
Az ebéd amúgy tényleg átlagon felül jól sikerült. Mindent elpusztítottunk.
A délutánt pedig végiglegóztuk, Sérült legóemberkéknek építettünk kórházat, és a felgyógyultakat elküldtük a harcba, hogy újabb sérüléseket szerezhessenek a játék folyamatossá tétele végett.
