Na, ma végre belecsaptunk a lecsóba. Egy 7 órás városnézésen voltunk Wuhanban. Mi hárman, egy amerikai házaspár, akik Norbi egyik kollégájához jöttek látogatóba, egy idegenvezető és egy sofőr.
Az első állomás a Sárga Daru torony volt. A torony keletkezéséről Any, az idegenvezető elmondott egy nagyon szép legendát:
Élt egyszer Wuhanban egy vendéglős. Egy napon belépett hozzá egy vándor, és ételt, italt szállást kért tőle. A férfinak nem volt pénze, de a vendéglős mégis adott neki inni, enni, és szállást is. A férfi, aki egy kopott öltözetű taoista szerzetes volt 1 évig lakott ingyen a vendéglősnél. Az 1 év elteltével távozni készült, és búcsúzóul azt mondta a vendéglősnek: Jutalmul, amiért ilyen jó voltál hozzám rajzolok ide a faladra egy darut. Minden alkalommal amikor a kép előtt háromszor összecsapod a tenyered, a daru kilép a falból és egy gyönyörű táncot lejt. Azzal elment.
Onnantól kezdve a város apraja nagyja a vendéglőshöz járt, hogy ők is láthassák a gyönyörű táncot. Hamarosan meggazdagodott a család és a szerzetes emlékére felépítették a Sárga Daru tornyát.
Ez volt az eredeti torony, keletkezése i.sz. 223-ra tehető, de ez többször elpusztult, majd 1981 és 85 között az eredeti tervek alapján újraépítették.
Az első terven egy kapu látható, ahol bementünk a kertbe.
A torony Wuhan jelképe. Nagyon sok helyen megtalálható a szimbóluma. A Jangce partjára épült, gyönyörű kilátással. A belsejében makettek, festmények. 5 emelet magas.
Nekünk csak a 2. emeletig sikerült feljutnunk, mert a gyerekek nagyon szenvedtek. Mivel még nem töltöttünk komolyabb időt a szabadban mióta itt vagyunk, teljesen fejbevágta őket ez az első 1,5 óra. Fütike zokogott, Anna tartotta magát, de láttam rajta, hogy kész van. Ezért csak leültünk a torony tövében és próbáltam érezni az érzeteket.
A hegyről lefelé menet már kicsit jobb lett a helyzet. Kezdtek hozzászokni az állandó izzadáshoz. Nagyon felkészületlenek vagyunk egyébként, mert majdnem minden kínai napernyővel jár, vagy szalmakalapban. Minket meg nem védett semmi a naptól.
Fütikét muszály volt megvigasztalnom, ezért kapott egy kis kerámia sípot. Szeretek neki ajándékot venni, mert nem örül úgy senki, ahogy Ő. Onnantól kezdve a világon semmi baj nem volt vele. Elégedetten fújta a kis sípját és mindennel meg volt elégedve bármi történt.
A kocsihoz menet megint megállítottak minket, hogy had csináljanak egy közös fotót a gyerekekkel. Annát ez nagyon rosszul érinti, kifejezetten ellenséges a kíváncsiskodókkal, ezért kitaláltunk egy játékot. Ők a filmsztárok, nagyon híresek és mindenki fényképezkeni akar velük. Az a híresebb, akivel többször fényképezkednek. És jégkrém a jutalom. Némileg megváltoztatta a hozzáállását. :)
"A következő állomásunk fél óra a wellness központban". Mondta Amy. Először nem értettük. De amikor visszaültünk a légkondis Buick-ba, egyből megértettük.
folyt. köv.
