Izgatott már nagyon, hogy hol is vagyunk mi elhelyezkedve. Ezért felszerelkeztünk 2 napi hideg itallal és átmentünk a lakóparkba. A terv az volt, hogy keresek egy embert, elmutogatom neki, hogy szeretnék bemenni a házba, felliftezni a tetejére és kitekinteni egy lépcsőházi ablakon. Gondolataimban volt egy olyan kimenetele a dolognak, hogy meglincselnek és kivezetnek. A lakópark bejáratánál a kaput ugyanis egyenruhás biztonsági őr vigyázza. Mi egy kis oldalkapun közlekedünk, amit nem őriz senki, de ki van rá írva valami nagy betűkkel piros alapon. Én ártatlan vagyok. Egy árva karaktert nem tudok értelmezni belőle. De eddig bármikor ki-be járhattunk senki nem szólt hozzánk semmit.  

Tehát bátran elindultunk. Egy sanda oldalpillantással felfedeztem, hogy az ajtó tárva nyitva van, hát gyorsan bementünk. A földszinten egy fa ülőgarnitúra volt, utána a lépcsőház és a liftek. Sehol senkit nem láttunk, ezért gyorsan hívtuk a liftet.

A liftben kicsit meglepődtem, mert csak 22-ig volt a számozás, én pedig határozottan megszámoltam, hogy 25 emeletesek a házak.
Van egy félelmem a házak tetejétől, mert mikor a Zalka Máté úton laktunk, néha elromlott a lift, és a szomszéd házban felmentünk a 10.-re, ahol már nem volt semmi, csak a gépház, aztán át lehetett menni egy üvegtéglás folyosón a mi házunkba. És közben rettenetesen féltem. Azóta nem nagyon merek felmenni semmilyen lifttel a legfelső szintre. Ezért hát nagyon izgultam, de nem hátrálhattam meg. Mi lett volna a tekintélyemmel a gyerekek előtt. Szerencsére gyorsan felértünk, és nem is mertem volna álmodni azt amit találtunk. Tárva nyitva volt a tetőajtó, és kimehettünk a tetőre. A 22. emeleten. Itt aztán kiderült, hogy miért nem volt 25-ös gomb. Mert az épületek közül néhány csak 22 emeletes volt, és nagy zavaromban pont egy ilyenbe sikerült belógnunk. Íme a látvány: 

A gyerekek nagyon féltek, úgyhogy csak ennyire volt időm. le kellett mennünk. De majd Norbit is felviszem a 25 emeletesnek a tetejére. azt mondta neki soha nem jutott volna eszébe.  
Lefelémenet nem úsztuk meg és szembetalálkoztunk egy családdal. Egy kicsit meg voltak lepődve, de nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a dolognak. Megúsztuk.

Ha már fényképek, akkor itt van még néhány.

Búbos, a gyerekek barátja. A szomszéd utcában lévő éjjel nappaliban lakik. Melegben beviszik, hűvösebb időben kirakják a bolt elé a földre. Minden reggel meg kell nézni és meg kell vele csipegettetni valamit. Pénztárcát, kisautót, hátizsákot. Elég támadókedvű jószág. Mikor eljövünk, mindig kiabál utánunk, hogy Áp, Áp. Ezért aztán ez lett a keresztneve. Búbos Áp.

Csináltam néhány képet a környező utcákban is. Többet nem mertem, olyan ciki fotózgatni. Ez egyáltalán nem egy turista központ.

Ez egy szállodának a személyzeti bejárata. Mindent kihajigálnak és kiöntenek az utcára. Törmeléket, ételmaradékot, szemetet, felmosóvizet. Itt mosnak, szárítanak, tárolnak. Nagyon büdös van:

Ez a bolt. Kb olyan méretű, mint a Sas úti Spar. 3 utcányira van tőlünk. Ebben nincs teknős. Szeretem. :