Csütörtökön reggel 6-ra jött értünk a taxi a szálloda elé. Biztosra ment az ember, mert az ablakból láttuk, hogy már kb negyed 6-tól ott alszik a kocsijában a vízszintbe döntött vezetőülésen.
A reptér még csak ébredezett, egy darab kiírást nem találtunk sehol arra vonatkozólag, hogy melyik kisablakon melyik dokumentumunkat kell bedugnunk. Ezért csak meghúzódtunk egy sarokban, és onnan néztük, ahogy a bürokrácia a nagy szőrös polipkarjaival minden talpalatnyi helybe életet lehel.
Várakozás közben összebarátkoztunk egy riadt és álmos ikerbabapárral. A család frappánsan megoldotta a Magyarországon bizonyára fejtörést okozó bőrönd vs ikerbabakocsi összeegyeztethetetlen problémakört.
A babákat el is neveztük magyar hasonmásaik után, és el is szórakoztattak bennünket (szórakoztattuk magunkat rajtuk) Hong Kong-ig.
A repülőn alig vártam, hogy végre egy kávéhoz jussak. Kissé meglepődtem mikor a stewardess a kávém mellé fura mosollyal egy dobozos sört is felszisszentett nekem. Szeretem én a sört, de nem kora reggel, egy repülőn, kávéval. Kiderült, hogy a "coffe with milk" magyar akcentussal kiejtve hasonlított a kínai akcentussal ejtett "coffe with beer"-re.
Egy pillanatig haboztam mielőtt visszaadtam, hátha ez egy jel, hogy a hátralévő hányadtatásokat csak így tudom majd elviselni, de aztán eszembe jutott mit gondolhat a stewardess: "nézd már a családanya álszenten hátramosolyog az ikerbabákra közben meg alig várja, hogy becsapjon a reggeli kávé mellé egy felest és leküldje egy sörrel". Így végül visszaadtam és még egyszer tagoltabban kiejtetem a milk szót.
A repülőút gyorsan eltelt, a zöld bársonnyal bevont hegyeket felváltotta a tenger és már landoltunk is Hong-Kong repterén.
Anna unalmában behatóan tanulmányozta a vészhelyzetben alkalmazandó teendőkről, és zuhanás közben felveendő testhelyzetekről szóló prospektust, majd nekem is elmagyarázta: Az első képen azt láthatjuk, hogyan üljön az, aki jógázik. A második képen egy kevésbé hajlékony jógás ülésmódja látható, a harmadik kép pedig azt ábrázolja hogyan ülj vészhelyzetben, ha nem jógázol és ezért nem vagy elég hajlékony. :)
Ezt a hong kongi kalandot önellátónak terveztük, azaz utazási iroda közbeiktatása nélkül mindent magunk szerveztünk meg, és vállaltuk, hogy a szervezés minőségének megfelelő lesz az eredmény.
Ezért mindennek utánanéztem előre, precízen megszerkesztett excel táblázatom volt órára beosztva, taglalva az egyes helyzetekben felmerülő lehetőségeket és azok lehetséges megoldásait.
Norbival gyönyörű szinkronban összedolgoztunk. A reggeli ébresztéstől az utolsó ablakon bedugdosandó papírfecniig ő irányított, mikor pedig elhagytuk a reptéri bürokráciát átadta az irányítást. Annyira szépen és flottul ment minden, hogy már ezért érdemes volt elindulni.
Már a "reptérre megérkezés" sorban több gondolatjel sorakozott a táblázatomban, ezért szépen sorban hozzáláttunk a tömegközlekedésez szükséges kártya, a várostérkép és a Disneyland jegy beszerzéséhez. Azért kellett itt megvennünk a jegyet, mert itt minden 2. jegy után járt egy esernyő is. Általában nehezen lehet gagyi marketing dumával levenni a lábamról, de ez azért kihagyhatatlan volt.
A reptértől a szállóig közvetlen buszjárat indult. Norbi elég tájékozott volt Hong-Kong témában is, ezért ő nem lepődött meg, mikor elindultunk forgalommal szemben az autópályán. Én azért meglepődtem. Sőt még az utolsó napra sem szoktam meg, és többször be kellett fognom a szemem egy-egy forgalmi szituációban, amit én otthon merőben másképp oldottam volna meg.
Hong-Kongban egyértelműen látszik a kis helyen sok jó ember elmélet. És ehhez illő infrastruktúrát dobtak össze. Mivel a horizontális terjeszkedést tenger és hegyek akadályozzák, tökélyre fejlesztették a vertikális terjeszkedést. Konkrétan nincs épület, ami 20 emeletnél kisebb. A buszok emeletesek, sőt még a villamosok is. A közlekedés 3 szinten zajlik. Metró, út, felüljárók. Nem akartuk elhinni, mikor láttuk, hogy még a hegyek oldalába, tetejére is felhőkarcolókat építettek.
Ez a kis legóváros pedig 20 lábas konténerekből épült. Hihetetlen mennyiségben vártak hihetetlen méretű hajókra való berakodásra, hogy aztán majd elvigyék a kis magyar kínai boltokba a jóféle kínai cipőket.
Minden sokkal tisztább, rendezettebb, mint Wuhanban. A közlekedés teljesen átlátható. Gond nélkül megtaláltuk a megállót, ahol le kellett szállnunk. Nem hogy ki volt írva 3 nyelven, be is mondta tisztán és érthetően egy géphang, és még sorszámmal is ellátták, hogy az utasnak elég legyen megjegyeznie a megálló számát.
A szállodai szobában nem töltöttünk túl sok időt, mert már későre járt, és nekünk még volt egy fontos és halaszthatatlan gondolatjelünk az utitervünkön. Elhatároztuk ugyanis, hogy addig el nem megyünk ebből a városból, ameddig meg nem mártjuk legalább a lábunkat a tengerben.
A kínai nép nem híres a természetes vizekben való fürdőzésről, erről már írtam, ráadásul a teherkikötő miatt Hong Kong körül a tenger nagyon szennyezett, ezért az utikönyvek és a weboldalak sem zengtek ódákat a hongkongi tengerpartokon koktélszürcsölgetésről, vagy a hullámok lágy ölén való ringatózásról. Lutri volt mit találunk a kiválasztott beach-en, de mindenképpen meg akartuk próbálni.
Azért mikor a szerpentinen menetiránynak szemben száguld az emeletes busz lefelé és te a felső emelet első ülésén kapkodod a tekinteted a szélvédőnek verődő faágak és a jobb oldalról érkező autók és buszok között, az a legkevésbé sem meditatív állapot.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel mikor végre megláttuk az uticélunkat.
Amit a strandon találtunk, az kárpótolt mindenért. Homok, napfény, augusztusi Balaton hőfokú hullámok, napernyők, nyugágyak. A gyerekeket meg sem lehetett állítani. Úgy kapkodták le magukról a ruhákat, mintha ajándék járna érte.
Kétségkívül ez a délután volt kínai tartózkodásunk fénypontja. Az a néhány óra, amikor kivétel nélkül mindenki pontosan ott volt, ahol lenni akart. Fürödtünk, homokoztunk, söröztünk, hullámokba ugráltunk, néztük ahogy lemegy a nap a hegyek mögött.
A visszaöltözésnél azért akadt némi nehézség, mert nem álltak arányban az elemek. Összesen 1db, a szállodából meglovasított törölközőnk volt, víz meg rengeteg. Kevés átöltözésre alkalmas tiszta hely, viszont annál több homok. Már a gyerekek öltöztetése sem volt sima. Én meg nem is tudtam például, hogy le lehet úgy venni a vizes fürdőruhát, hogy a teljes ruhatárad felvételi sorrendben az állad és mellkasod között résbe van beszorítva.
Mikor hazafelé indultunk, a nép pont akkor kezdett el gyülekezni a parton. Pontosan nem tudom mi az időpontja ennek a "közép ősz fesztivál"-nak, de az biztos, hogy már legalább 2 hete ünneplik különféle formákban. Itt például a parton gyülekeztek kisebb-nagyobb csoportokba verődött fiatalok flekkenezőfelszereléssel, sörrel, pléddel. A busz végállomásánál pedig kígyózó sorban álltak már a további ünnepelni vágyók.
Mi már nem vágytunk semmi másra, csak egy jó vacsorára és alvásra.
