Az ebéd után megintcsak kocsiba szálltunk. Ekkorra egészen hozzászokott mindenki a körülményekhez. Már-már a humor is felütötte a fejét a kis csapatunkban. Elég furcsa humort hoz össze 2 kínai, 2 amerikai és 3 magyar. Mindig csak az nevetett a vicceken, aki mondta.
A Hubei Provincial Múzeum óriási. Több mint 200.000db emléket gyűjtöttek bele össze. Mikor megláttam ezeket a méreteket és meghallottam ezeket a számokat elgondolkodtatott egy pillanatra hogyan is fogok én 200.000 db cserépdarabot érdekessé tenni a gyerekek számára.
Kár volt aggódnom, mert csak egy nagyon kis részét néztük meg a kiállításnak és csúnyán alulbecsültem a gyerekeket is.
Az a rész, ahol voltunk egy 1978-ban feltárt síremléket mutatott be. A síremlék Marquis Yi király síremléke, akit ie. 433-ban helyeztek el benne. A síremlékben a koporsókon kívül rengeteg korabeli bronz használati tárgyat is találtak. Eltemették a királlyal az egész udvartartást, feleségeit, szolgáit, kutyáit, és mindenféle eszközt amit használt.
A gyerekek nagyon érdeklődők voltak, mindenről tudni akarták, hogy mire használták, milyen nehéz, milyen régi.
Amúgy ez egy bortartó tál a képen. Azt hiszem felül jeget raktak bele és alul volt a tál részben a bor.
Láttunk még bronzból készült merőkanalat, szobrokat, tányérokat, poharakat, harci eszközöket.
A sírban találtak egy teljes zenekarra való különleges hangszert. A központi darabja egy kb 10 méter hosszú harangrendszer, kicsitől a legnagyobb harangokig, és ezt egészítik ki a kisebb hangszerek, húrosak, fúvósak és egy xilofon szerűség felakasztgatott különböző méretű kövekből.
A keddi program ezzel ért véget. Amikor visszaértünk a szállodába arccal bezuhantam az ágyba. 2 órával később ébredtem fel arra, hogy Fütike a "Chip és Dale" főcímdalát túllicitálva körtemuzsikázik a fülem mellett. Igazán üdítő volt.
Az ébredés után kivánszorogva a napaliba olyan érzésem támadt, hogy a 39 és a 24 fok váltakozása egész nap nem túl ideális az emberi szervezet számára.
Este Norbi nem jött haza, mert a másik gyárban volt, 2,5 órára innen. Ott töltötte az éjszakát is. Nem mintha tudott volna bármit is kezdeni velünk.
Másnap reggel megint korán indultunk, mert az East Lake (Keleti tó) meglátogatása volt a program. Az East Lake közép-Kína második legnagyobb tava. Wuhan területén található, de 1 órányi kocsikázásra attól az iparterülettől, ahol a szállodánk van.
Út közben megkérdeztem Any-től, hogy tudunk-e majd benne fürödni. Szegény majd kiesett az ülésből meglepetésében.
1. El nem tudta volna képzelni rólunk, hogy bármelyikünk is úszástudó. Náluk a nők közül szinte senki nem tud úszni, a gyerekek meg pláne nem.
2. Eszébe nem jutott volna olyan istentől elrugaszkodott gondolat, hogy beletegye a lábát egy élővízbe, ami koszos és nincs úszómester.
3. Fényes nappal volt, napsütéssel, márpedig ilyen időben egyetlen valamirevaló kínai nő sem vetkőzik, inkább öltözik. Ugyanis a barna bőrszín a szegénység jele. Ezért mindenki vagy napernyővel, neccharisnyában, vagy karvédővel, kesztyűben, széles karimájú kalapban jár. (Erről készítettem is egy fényképsorozatot, majd egy külön postban egy unalmas napon megosztom)
Így hát válaszra sem méltatott, csak hüledezett. De azért feltételeztem ,hogy valószínűleg nem fogunk ma az East Lake-ben fürödni.
Nem is fürödtünk, viszont egy gyönyörű nemzeti parkot néztünk meg a partján. Erdő, hegy, végre valami természet. Állítólag valami performanszra tartottunk, közben sietve megnéztük az erdőben elszórtan található műemlékeket, szobrokat.
Az első egy tigris, amint épp egy kisbabát szoptat. A kisbaba egy hercegnő fia, akit a gonosz, hataloméhes nagyapja kirakott az erdőbe had pusztuljon el. De a csecsemőt gondozásba vette egy tigris, felnevelte, majd mikor felnőtt hazament és legyőzte a nagyapját, majd átvette a hatalmat.
Ő egy istennő, aki 3 évig szeretett volna gyermeket, de nem sikerült, majd amikor végül megfogant, 8-as ikreknek adott életet. Ők vannak körülötte. A hóna alatt is van egy gyerek, az valamilyen isten, a Taoista templomban láttuk. Őt ott hordta ki a hóna alatt.
Ez nem műemlék, ezt Papinak fényképeztük, így horgásznak itt:
Ezek itt főnixek, a háttérben pedig már látszik a hely ahová tartunk. Sajnos nem tudom a nevét, de a gyerekek elnevezték Jáde palotának a Kung-Fu Pandából.
És a Jáde palota közelről:
Kilátás a teraszáról:
Itt pedig 2 rövid részlet az előadásból, amit láttunk. Azoknak a hangszereknek a másolatán játszanak, amiket a Yi király sírkamrájából ástak elő.
Az előadás után még fényképezkedtünk a Lótuszvirágokkal:
Egy kőtáblával, akinek jó a szeme és tud angolul vagy kínaiul, az olvashat róla a "Jáde Palotáról".
A bejegyzés végét muszály volt elkapkodnom, mert holnap hajnalban indulunk Pekingbe 3 napos kirándulásra, most meg már majdnem hajnali 1 van.
És bocsánat mindenkitől, akit ennél kicsit pontosabban érdekelt volna a wuhani történelem. Tényleg szégyenlem magam, hogy csak ennyit tudtam megjegyezni, de mentségemre legyen mondva iszonyú nehéz úgy koncentrálni egy brutális kínai akcentussal idegen kultúráról angolul beszélő idegenvezetőre, hogy közben 2 oldalról rángatják a nadrágod szárát. Egyik oldalról állandóan: Anya, mit mondott? Másikról: Anya ezt nézd meg!
Legközelebb vasárnap este tudok írni, hacsak valami csoda folytán nem lesz a szállodában gép és internet és nem éppen arccal lefelé fekszem egy ágyban miközben Fütike körtemuzsikázik felettem.
